Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy létra.

Hát ez a létra egyszer fogta magát és elindult oldalra. Tudta ő, hogy az ő dolga összekötni eget és földet, de mégis azt gondolta, hogy van neki még egy kis ideje elidőzni itt-ott a körben, megnézni, miről meséltek a fák, miről a virágok és miről az a harcias fajdkakas, akiről csak azt hiszi, hogy az. Sokat kukorékol. Mondja ő, de az sem tudja, mit jelent az, hogy kukorékol. Egy biztos, nagy a hangzavar és ő, a létra se tud nőni, amikor ez a valami mindenfelé halandzsázik.

Dehogy maradjunk a kislétránál, mert mint talán sejted, a növés kényszeréből, ő még nem nőtte ki magát, legalábbis azt várták tőle, hogy nőjjön. Ő meg most el volt bizonytalanodva. Ha egyszer nem tudja azt sem, hogy mi van a közelében, akkor minek rohanjon felfelé a növekedésben.

Nem is tudjuk mi történt volna, ha nem találkozik épp szembe egy másik kislétrával. Kislétrául tudott, így neki el tudta leginkább mondani, hogy mi a kétsége. Abban is volt egy elég pontos sejtése, hogy a másik talán nemcsak a nyelvet érti, de a belső indíttatását is. Az ő fokai sem molyogtak olyan bárgyún, mint néhány növekedésre ítélt társánál szokta látni. Az is határozott észlelése volt, hogy a kis létra már elég koszos volt, nem a fenti szellemi világ hagyott ő rajta bizony nyomott.

Szóval mit se mondjak, hamar megértették egymást, a kérdés már csak az volt, hogy együtt-e, még tovább-e vagy ugye, kinek mi esik jól. A két kislétra bizony ezt nem értette, mármint hiába kérdezték magukat, nem tudták eldönteni. Ha búcsút intettek, akkor szomorúak lettek. Ha próbáltak összeilleszkedni egy V alakba, akkor előbb-utóbb terhes lett valamelyik válluknak, ott fent a tetején. Szóval nyomták és taszították egymást, de mégsem tudták meg a világról a biztosat és csak ízlelgetni tudták azt, amit most már a mindigre szerettek volna tartogatni, a boldogságot.

Eddig nem ismerték, bár tiszta fényben törtek az ég felé illetve kapaszkodtak a föld édes megtartó erejében. Az volt az önbeteljesülés maga! De mi van most?

Kellett oldalra lépni?