Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jegyárus.

Közvetlen volt, szeretett beszélgetni, szeretett eladni. Ha tehette, kiment az utcára, vitt magával egy kávét, cigit, s onnan nézegette a körút forgalmát. Ritkán jöttek be jegyet venni, csak akik nem tudták mi a módi. Jegyet venni neten szokás, nem karcos torkú, ráncos kezű emberkéktől.

A jegyárus képzett volt. Szerette a zenét, a színházat. Maga is szokott néha játszani. Otthon a tükör előtt, vagy épp alvás előtt, gondolatban. Mostanában sokat.

Két tappancs lépett a lábára, ijedten nézett a nadrágjára, mert ráfolyt a kávé. Miközben felrántotta a lábát. Ki hitte volna, hogy a környék kutyája már teljesen elhülyült. Azt sem tudja mit illik. Idáig mindig kivárta a sorát, de most itt illetlenkedik. Csóválta persze a farkát, már hogyne csóválta volna, mert kutyáék pontosan tudják, hogy kell kicsalni a mokkacukrot, ha lehetne a kávéból is. Nevetett a bácsi, amikor meglátta gombszemeinek könyörgését, s befordult a másik kockáért, amit kint hagyott a kistányéron.

Tudjuk persze, hogy kutyát nem illik cukorral etetni, de az sem illik, ha idős bácsikáknak egyedül kell élni. A kettő között csak látszólag nincs összefüggés, pedig elég sok. Ha élsz majd egyedül, megtudod mit jelent élőlényeket magadhoz szoktatni.

De nem is itt van ám a lényeg. A mese nem erről szól. A mese arról szól, ami utána történt.

Két közeli templom harangja szólalt meg egyszerre. A kutya farkát behúzva furakodott mögé, igazából az iroda belsejéig szeretett volna eljutni. Azt azért kellene most hagynia? Mégis mi van itt a fegyelemmel? Mármint ami az állatok és az emberek tisztességes együttélését illeti. Csak nem fog a kutya után takarítani, ez már csak nem az ő dolga? Tisztességes közfoglalkoztatott ő. 

Belerúgott egy jelzésértékűt a fenekébe, menj innen, mondta oda, nem is hangosan, olyan sok energiát csak nem pazarol rá.

Elnyomta a cigit. Bement, egész nap nem jött hozzá senki jegyet venni, úgy zárta este az ajtót, hogy a villanyt elfelejtette hátul lekapcsolni.

Másnap lehetett a Jucika mérges, aki rózsaszín körömlakkos kezével kicsit több jegyet szokott eladni.