Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos éjszaka.

Mármint ebből sem egy volt, de most egyet mesélünk.

Kellemes is volt, bársonyos is volt, levegős is volt, csillagos is volt, sőt még tiszta is. Mármint az éjszaka és az égbolt. Ők valahogy szeretnek együtt tündökölni. Ahogy a magányos éjszaka kitakarózik az ideje vége felé és elindul kicsit pihenésképp saját útját járni, úgy szoktak a csillagok is próbálkozni saját útjukat járni.

A csillagok megszokták, néha mintha véletlenül esnének le a föld irányába, vagy épp mintha bizonyos hatalmasságok irányítanák, pedig csak pihennek. De, hogy a magányos éjszaka letérjen régi útjáról, olyan még nem igen történt. 

Most sem történt ilyesmi. Csak mi szeretnénk elkalandozni, hogy a mese ne legyen egyhangú.

Az elkalandozós éjszakának igen is az a története, hogy elkalandozik. Elmegy vissza a délutánba, utána a delet is megjárja, de reggelnél már visszatér, mert tovább már minek. Nem harap ő a saját farkába.

Most is kb. délig jutott, hogy megnézze, minek kellene még jönni, hogy ő mint éjszaka, mint magányos éjszaka, kedves legyen valakinek. Annak a valakinek, akinek magányos az éjszakája. Beugrott ezért a boltba és leemelt a polcról három pihe-puha takarót, hátha nem lesz ebből semmi baj. Aztán lett. A pénztáros nem volt egy hűséges alkat, így neki is feltűnt, minek valakinek három takaró, ha olyan sötét, mint az éjszaka.  Megnyomta a gombot. A vevő nem akar fizetni! Pedig az éjszaka azt pont megtanulta, hogy ő fizet sok mindenért, de hát nem euróban, vagy dollárban, forint meg sehol nem is volt az agyában. 

Szóval leakarták fújni, egy sprayvel, hogy könnyezzen, mert megtért embereknek könnyezni kellene, de magányos éjszaka nem tudott sírni. Ki is vitte így a takarókat, a parkolóban pedig eltűnt, úgy, hogy egy autóba sem látták beszállni. Szóval ez már mégis közfelháborító és csalásnak is nyugodtan elkönyvelhető. A boltos nőnek azon az éjszaka nem volt éjszakája. 

Hogy is lett volna, hisz a mi éjszakánk addigra árkon-bokron, felhőn-napon túl volt, mert megelégelte ezt a nagy daddadárét a csillámló napsütésben.

Azt hiszik emberek, hogy majd őt jól lefülelik, elkapják a grabancát, csak mert nem akarta, hogy magányos legyen valaki?